Férfiélet, női sors - Müller Péter írása

 Lelki társunk

A hagyomány szerint az Örök Ember félbetört lényei vagyunk. Férfivá és nővé törött az egyetlen Egész. De ne hidd, hogy a másik feleddel - a "duáloddal" - való találkozás maga a beteljesült harmónia. Sőt! A legnagyobb feszültség lehet közöttetek. Dráma, véres küzdelem, őrült háborúság. Senkivel olyan vad csatát nem tudunk vívni, mint a másik felünkkel, a "lelki társunkkal".
Nem véletlenül törtünk ketté, és taszítottuk el egymást valaha. És nem véletlenül pörgünk egymás nélkül térben-időben, sok-sok életen át. Zuhanunk és emelkedünk a sorsörvényben. Küzdünk félbetörötten is önmagunkkal, egymás démonával, harcolunk a külső és belső sötét erőinkkel, s közben mégis sejtjük a másikban, hogy: "Te... te... igen, te vagy én!"
Az nem lehet, hogy ne sejtsük, mert egyek voltunk... és leszünk... és vagyunk talán, a gyűlöletben is. Fölemeljük egymást, és le is tudjuk rántani. S aki feljebb van, annak vissza kell jönni társáért, ha kell, a pokol tüzébe is, és vinni, cipelni magával fölfelé, mert egy vele. Néha találkozom ilyen párokkal. Örökös harc van közöttük. Vad fájdalom és mérhetetlen boldogság. Gyilkos harag és könnyes megbocsátás. Sebesülés és gyors gyógyulás. Szüntelen küzdelem. Cibálják egymást, mert az egyik lent van, a másik fent. Felszínesen nézve nem összevalók. Nagyon akarják azt, amit néha nagyon nem akarnak. Mi tartja össze ezt a két embert? Miért nem menekülnek egymástól? Azért, mert összetartoznak. Ha szellemi szemmel látsz, a szikrázó nagy drámát néha többre értékeled, mint az oly nagyon vágyott harmóniát.

( Forrás: Müller Péter )