FARSANG

A farsang Magyarországon vízkereszttől (január 6.) a húsvét vasárnapot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart, azaz húshagyókeddig vagy hamvazószerdáig. Utolsó három napja "a farsang farka" a fékevesztett öröm és mulatozás ideje volt. Ez vidám, tavaszelőző ünnepség, majd a nagyböjttel ér véget.

Eredete:

A farsang szó a bajor-osztrák vaschangból származik, németül Faschingnak mondják. Így nevezték a középkorban a "bolondosan beszélők gyülekezetét", amelynek tagjai ilyenkor bátran megmondhatták a máskor tilos igazságot, éppen a "bolond beszéd" védőpajzsa alatt.

A szokás az ötezer évvel ezelőtti Egyiptomba, az Ízisz istennő tiszteletére rendezett lakomákra nyúlik vissza. Ilyenkor eltűntek a társadalmi rangkülönbségek, a rabszolgák is az uralkodók asztalánál foglaltak helyet.

A görögök Dionüszoszt, a bor, a mámor, a termékenység istenét tisztelték, a rómaiak pedig Saturnus gabonaistennek Lupercalia-ünnepeken kecskét szenteltek A szaturnáliáknak nevezett ünnepnapokon a római rabszolgák nyilvánosan bírálhatták, sőt, meg is dobálhatták uraikat - igaz, csak apró rózsaszirmokkal. Talán innen ered a ma is kedvelt konfetti hintése.

Ennek az időszaknak másik elnevezése a karnevál. A "hús elhagyása" jelentésű, középkori latin carnelevare szóból alakult ki, de carrus navalis-nak nevezték azt a kerekeken guruló, hajó formájú szekeret, amelyet minden évben, tél végén vidám, álarcos tömeg húzott végig az ókori Róma utcáin. Ezeket a régi, pogány ünnepeket később az egyház keresztény tartalommal töltötte meg.

A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások. A reneszánsz Firenzében az álarcosbálok védnöke maga a városállam Medici-uralkodója, Lorenzo il Magnifico volt. A mai napig őrzi ezt a hagyományt a Velencei karnevál, amely külföldről is nagyon sok látogatót vonz, ez talán Európa leghíresebb karneválja. Brazíliában Rio de Janeiro a karnevál idejére a világ fővárosává válik. A világ legnagyobb ünnepére- a brazilok szerint - minden évben 300 ezer turista érkezik Rióba.

Az első, farsangról szóló (bajor-osztrák) írások 1283-ból ismeretesek. Nálunk az ünnep kialakulása a középkorra tehető, elsősorban német hatás eredményeként. Már a XV. század óta szólnak feljegyzések álarcviselésről, állatalakoskodásokról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak. A farsang ideje egyúttal báli szezon is, ahogy azt Csokonai Vitéz Mihály legsikerültebb elbeszélő költeménye, a Dorottya, vagyis a dámák diadala a Fársángon című vígeposz 1799-ből. (A karnevál szót az olasz nyelven is olvasó Csokonai ismertette meg velünk, hiszen komikus eposzának főhősét Carneval-nak nevezte.)

A bált, az év táncalkalmainak legjelesebbikét a farsang három utolsó napján szokták megrendezni. Számos helyen már kövércsütörtökön, azaz a farsang vasárnapja előtti hét derekán elkezdődik a tánc, de a legzajosabb a húshagyókeddi, amely általában éjfélig tart.

A farsang jeles napjai:

Január 6. Vízkereszt - a karácsonyi tizenketted zárónapja

Január 22. Vince napja - termésjósló nap: "Ha megcsordul Vince, teli lesz a pince".

Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja - egyházi ünnep, az emberek azonban időjósló napnak is tartották.

Február 3. Balázs-nap: gyertyát és almát szenteltek, s ezeket a gyermekek torokfájásának gyógyítására használták. A balázsolás ma is élő hagyomány.

Március 12. Gergely-nap: az iskola téli időszakának befejező napja, amikor a tanulók adományokat gyűjtöttek a tanítónak és az iskolának

Hagyományai:

A farsang a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése is egyben, a tél búcsúztatása és a tavasz várásának ünnepe. A nagy evések és ivások időszaka ez, mellyel szimbolikusan a természetet kívánták nagy bőségre késztetni.
A farsangi népszokások is a tavasz közeledtét jelzik. Ilyenek a kormozás, busójárás, téltemetés - melyek a tél mint gonosz elűzését jelképezték. Ekkor a falusi emberek felöltöztettek egy, a telet jelképező szalmabábut és nagy dirrel-durral sok tréfával, mókával fűszerezve elégették.

A legtöbb népszokást a farsangi időszak végén, a farsang "farkán" tartották vagy más néven "háromnapok" - azaz - farsangvasárnap, farsanghétfőn és húshagyókedden. Ilyenkor maskarába bújt emberek jártak házról házra, adományokat gyűjtöttek, köszöntőket mondtak, mellyel az esztendő bőséges termését az emberek jövőbeli sikereit hivatottak megjósolni.

A farsang utolsó napját jelölő húshagyókedd elnevezés a hús elhagyását, a böjt kezdetét jelzi. Másnap a hamvazó- vagy böjtfogadó szerda már a hosszú böjt kezdetét jelzi. Ismert volt még a szerdát követő csonkacsütörtök elnevezés, mely onnan ered, hogy ezen a napon még el lehetett fogyasztani a maradékot. Innen ered a mondás: "Inkább a has fakadjon, mintsem az étel maradjon".
A lakodalmak időszaka is a farsang idejére esett. Ennek oka az volt, hogy különös mágikus kapcsolatot képzeltek az egybekelő ifjú pár és az ébredő természet között. Ez a szokás az evangéliumi kánai menyegzőre utal, amikor Jézus első csodatételeként a vizet borrá változtatta.

A felnőttek, gyerekek, asszonyok, lányok, férfiak sokszor külön-külön farsangoltak.

Ételei:

Hogy valójában mit is fogyasztottak a régi farsangi lakomákon, hogy voltak-e kizárólag erre az ünnepre készített ételek - sajnos nem sok feljegyzés van erről. Az biztos, hogy sokat és sokfélét ettek, hiszen a sok-sok étel fogyasztásától a következő év bőségét remélték. Az is biztos, hogy a farsang jellegzetes étele a fánk, amelynek mágikus erőt tulajdonítottak. A Szerémségben azért sütötték, hogy a vihar ne vigye le a háztetőt. Ismert a szalagos változata, ez az eredeti farsangi fánk, továbbá a rózsafánk, a forgácsfánk, más néven csöröge, és a cseh fánk, más néven talkedli vagy kőttes fánk, csak hogy néhányat említsek. Ugyancsak kedvelt étel ilyenkor a rétes.

Fánk története: "Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek. Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott....., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, amit éppen a kezében tartott, valakinek a fejéhez akarta vágni. Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek."
(Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből)

A fánkot erdélyi tájszólás szerint "pánkóknak" nevezik. Ebből azt következtethetjük, hogy a fánk sütése a híres erdélyi konyha révén terjedt el és, mint sok más ételkölteményt, a régmúlt idők tornácos kúriáinak nagyasszonyai varázsolták a család asztalára. A farsangi fánk és a csöröge hazai süteményeink, de megtaláljuk más nemzetek konyháján is. Kitűnő fánkot adhatott régebben egy becskörnyéki kirándulóhely a "Krapfenwaldel" látogatóinak, ha e település is onnan nyerte nevét. Szilveszter alkalmával Berlinben telve vannak a cukrászdák "Silvester - Pfannkuchenokkal" de lekvárral töltve és cukorral bevonva adják asztalra. Rómában szent József napját ünneplik fánksütéssel, de ott "fritella" a neve és olajban sütik. Üresen és leves után eszik és desszert előtt krémmel töltve tálalják fel, viszont ekkor már "bigné" a neve. A római családok előtt oly népszerű, hogy ebédre egyszerre mindkettőt fogyasztják. Párizsban is olajban sütik és "beignet" a neve. Nálunk a farsangi fánk Budán, lett udvarképes a XVIII. században. 1792-ben Sándor főherceg nádorságának idejében, maga is adott a budai várlakban egy-két nagy bált.

Hozzávalók:
1 dl tej, 6 szem kockacukor, 4 dkg élesztő, 4 tojássárgája, só, 2 dl langyos tej, 7 dl liszt, 4 evőkanál olaj

Elkészítés:
A tésztát jól kidolgozzuk, szükség esetén még annyi langyos tejet adunk hozzá, hogy kemény, rétestészta fogású legyen. Langyos helyre állítva, letakarva 1 órán át kelni hagyjuk. Majd kiszaggatjuk, és még a deszkán is kelni hagyjuk fél óráig. Bő, forró olajban sütjük. Míg a fán alsó fele sül, lefedjük a lábast, de ha megfordítjuk, levesszük a fedőt.